P. Kerner Edit

Hol van Edit (néni) ? – hangzik el napjában többször is a kérdés s jön rá a színpadon, valamelyik öltözőben vagy próbateremben válasz, bizonyítván, hogy Patakiné Kerner Edit stúdióvezetőnek ezernyi dolga van a Zenthe Ferenc Színház társulatában.

Több mint hat évtizedes út vezetett odáig, hogy az előadóművész egyértelműen szaktekintélynek számít salgótarjáni és nógrádi színházi körökben. Szó szerint nagyon korán, alig néhány évesen kezdte produkálni magát otthon és az óvodában egyaránt. Tetszett, hogy figyelnek rá, hogy megtapsolják. E hajlamát erősítette a családi légkör, hiszen édesanyja néptáncolt, édesapja pedig egy tánczenekarban muzsikált. Mintegy ötéves lehetett, mikor az akkori megyei tanács épületében tartott békenagygyűlésen az elnök felrakta az asztalra, hogy jobban lássa és hallja a közönség a nagy masnis kislányt verset mondani. Ez volt az első színpad, ahol fellépett s azóta szinte le sem jött onnan.

A legkorábbi színházi élményei a rádióközvetítésekhez kötődnek, szülei megengedték, hogy végighallgassa a késő estébe nyúló előadásokat. Az elhangzottak alapján elképzelte, hogy miként néznek ki az egyes szereplők. Először 1961-ben középiskolás korában szerepelt az acélgyári Petőfi színjátszók között. „A bajnoknő férje” című zenés vígjátékban mint tornász működött közre: cigánykerekezett, spárgázott, bukfencezett. Megfogta a közösség mentalitása és ott maradt közöttük. A későbbiekben prózai szerepeket is kapott a Vertich József és a Csics György rendezők fémjelezte csoportban. Legnagyobb sikerüket 1966 őszén érték el, amikor Faulkner- Camus „Rekviem egy apácáért” című drámájával az első helyen végeztek a Salgótarjánban rendezett országos vasas színjátszó fesztiválon. A színjátszás mellett – vagy előtt ? – azonban Kerner Edit esetében mindig ott volt a versmondás, műsorvezetés is: számtalan ünnepségen, rendezvényen szerepelt. Az 1965-ös televíziós „Ki mit tud?”-ban az ország közvéleménye előtt is igazolta képességeit.

Időközben magyartanári diplomát szerzett s magánélete sem távolította el a színpadtól, sőt közelebb vitte hozzá, hiszen férje – T. Pataki László újságíró, író – színházügyekben járatos, sokat tapasztalt szakembernek, rendezőnek számított. Együtt csinálták – többek között – a Radnóti színjátszókört és a főiskolai Aula színpadot. Hosszabb-rövidebb ideig éltek Győrött illetve Balassagyarmaton is, de végérvényesen Salgótarjánban találtak otthonra. S a gondolat, hogy itt kellene önálló színházat csinálni mindig ott motoszkált a tudatukban. A tervezgetésben igazi társra találtak Sándor Zoltánelőadóművészben, akivel együtt szerkesztettek műsorokat és aki atyai mentorának tekintette a 2009- ben elhunyt T. Pataki Lászlót.

A színházalapítás folyamata a 2000-es évek közepén gyorsult fel. 2004-ben jött létre a Vertich Színpadstúdió, amelyből az idén nőtte ki magát az önálló helyi társulattá, a Zenthe Ferenc Színház. Az irányításban stúdióvezetőként vesz részt Patakiné Kerner Edit, a mindennapi munka során azonban lényegesen többet vállal a hivatalos titulus kifejezte funkciónál: afféle „mindenesként” tevékenykedik. Legfontosabb feladata természetesen az utánpótlás nevelése, a kezdő tehetségek szárnypróbálgatásainak segítése. Elsősorban beszédtechnikát, színészmesterséget tanít számukra s igyekszik minél többet átadni az évek során elsajátított ismereteiből, felhalmozódott tapasztalataiból. Az a célja, hogy a fiatalokat felhozza egy olyan szintre, amelyről már beilleszkedhetnek a színházi struktúra egészébe. A produkciókra való felkészülés időszakában gondoskodik a jelmezek, kellékek beszerzéséről, az előadások alatt pedig mintegy ügyelőként is közreműködik. Teendői közé akarva-akaratlanul a társulati tagok lelkiéletével való foglalkozás is belesimul. Tevékenysége összességében a csapatépítést szolgálja. Nagy örömet jelent számára, ha az innen elkerültek felhívják telefonon, hazajőve pedig keresik a vele való találkozást.

Érdekes, hogy úgymond saját jogon még sohasem játszott komolyabb szerepet a Vertichben illetve a Zenthe Ferenc Színházban. Színészként főként akkor lépett itthon színpadra, ha a losonci Kármán József Színház vendégszereplőjeként Salgótarjánba látogattak. Büszke arra, hogy Bolla Dánielt, Müller Zsófiát, Sándor Zsombort és Pünkösdi Mónikát ő ajánlotta és vitte magával Losoncra szerepelni. Ráadásul Sándor Zsombor és Müller Zsófia díjat is nyert a kármánosokkal a révkomáromi fesztiválokon. Utóbbival együtt P. Kerner Edit is alakítási különdíjat kapott.

Társulati vezetőként akkor lenne boldog a színház előremenetelét illetően, ha stabilizálódna a színészi gárda, s többségét nógrádiak vagy innen elszármazottak alkotnák. Szívesen megszabadulna a filléres gondoktól s annak is tudna örülni, ha „színháziasabb” ruhatár és kelléktár állna a rendelkezésükre. Jó lenne, ha előre lehetne tervezni az évadokat, mert az egyszersmind biztonságot is jelentene. Ami pedig színészként való színpadra lépését illeti, az a mindenkori rendezőktől is függ. Saját tervei között – tekintettel a 2014-es Madách-évfordulóra – szerepel T. Pataki László „Lidércláng” és a „Lelkigyakorlat” című monodrámáinak felújítása.

(forrás: Nógrád Megyei Hírlap)