Vadászat - Nyilvános főpróba

Thomas Vinterberg - Tobias Lindholm: Vadászat  /  Nyilvános főpróba
Színpadra alkalmazta David Farr
bemutató 2022. február 26.

Azt mondják, akik értenek hozzá, hogy korlátozott számú irodalmi alaphelyzet van, akik még jobban értenek hozzá, azt is hozzáteszik,  hogy szám szerint huszonegy, bár lehet, hogy összetévesztik egy kártyajátékkal. Mindenesetre akár huszonegy, akár nem huszonegy, az alaphelyzetek egyike az, hogy valakit, jobbára a főszereplőt, hamisan vádolnak meg – és a dráma tétje az, hogy hogyan vakarja ki magát a bajból, már ha sikerül neki egyáltalán. Egyébként az első nagy hamisvád-történetet négyen is megírták, nevezetesen az evangélisták, Máté, Márk Lukács, és János. És követtek őket számosan és számtalanul, elvégre kevés jobb dobbantódeszka van a hamis vádnál, ha az emberi lélek legsötétebb ösvényein szottyanna kedvünk futó-, vagy épp lihegve összecsukló versenyt futni  önmagunkkal.

Ebben a történetben egy emberre, közelebbről meghatározva egy tanáremberre, egy óvóbácsira vadásznak, akit hamisan vádoltak meg, éspedig rendkívül súlyos bűnnel, ha nem a legsúlyosabbal, ha egy tanárról, pláne egy óvóbácsiról van szó: pedofíliával.

Pedofília esetén, mint tudjuk, nincs mese, pedofília esetén érvényét veszti a keresztényi megbocsátás; véget ér a liberális empátia; a jog uralmába vetett hit mint a társadalom egybeforrasztó ereje (ideértve az ártatlanság védelmének elvét), stande pityere megszűnik létezni. Pedofília esetén zsigeri düh van, mi lenne más. Ugyanakkor pedofília esetén a vád legfontosabb tanúja, az áldozat, gyerek még…

Vagyis hogy zsiger kontra jogrend, és hogy egyáltalán ellentmondhatnak-e ezek ketten egymásnak.

Ebben a történetben – ahogy szokás: elvégre a felvilágosult és civilizált Európában vagyunk – a dolgok a helyükre kerülnek, a hamis vád megdől, a vádlottat felmentik. Minden rendbe jön tehát, lélegezhetnénk fel ; de a vádakkal együtt el kéne tűnnie a vádaskodóknak is, az eloszló gyanakvással együtt el kéne oszolnia a gyanúnak is, amit embertársaink iránt táplálunk, ha csak  legkisebb okunk akad rá – vagyis nem lélegezhetünk fel. Sőt, talán eddigre már a kedvünk is elment a fellélegzéstől.

Szereplők:
Lucas............................................ Chován Gábor
Hilde, óvodaigazgató.................... Spolarics Andrea
Gunner.......................................... Takács Zalán m.v.
Mikala........................................... Páder Petra
Theo............................................. Böröndi Bence
Per, gyerekvédelmis..................... Mertz Tibor
Pap............................................... Ilyés Róbert
Marcus, Lucas fia......................... Kerekes Marci m.v.
Rune............................................. Fröhlich Kristóf
Anders.......................................... Bregyán Péter

Alkotók:   
fordító: Pelsőczy Réka
dramaturg: Németh Nikolett, Vörös Róbert
díszlettervező: Kálmán Eszter
jelmeztervező: Keszei Bori
világítás: Kehi Richárd
zenei vezető: Bercsényi Péter
a rendező munkatársa: Szekeres Vanda
súgó: Szitás Bernadett

rendező: Pelsőczy Réka